Mintalecke

A lecke szereplői: Két magyar diák, Anna és Gábor és a kínai Wang tanárnő. 

A magyar szereplők kínai nevei: Ān Nà és Gāo Bó

A magyar nevekben megfigyelhetjük a kínai névadás sajátosságát: a magyar neveknek megfelelő kínai szótagokat kerestek a kínai tankönyvírók: Az Anna név esetében ez könnyen ment, hiszen az "An" (ég) és a "na" (kecses, bájos, kifinomult) szótag is létezik a kínaiban. Gábor nevénél már bajban volt a kínai: náluk nincs se olyan szótag, hogy "Gá", se olyan, hogy "bor", márpedig ha nincs, akkor kínai írásjegyek sincsenek hozzájuk és le sem tudjuk írni őket kínaiul:
kellett tehát keresni a kínai nyelvben olyan szótagokat, amelyek a "gá"-hoz illetve a "bor"-hoz hasonlóak, sőt jelentésük is valami nemes tulajdonságot fejez ki. Így lett a magyar "Gá" szótagból a kínaiban gāo (magas), a "bor"-ból pedig bó (gazdag).

A párbeszédben tehát a Mennyei Bájosság és a Dúsgazdagság találkozik a Királynővel.

* * *

Az írásjegyekre már vethetünk néhány pillantást, de eleinte a kínai írásjegyek sorát akár ki is kapcsolhatjuk a párbeszédben, hogy figyelmünket minél jobban összpontosíthassuk a kiejtésre.

A kínaiak általában a nǐ 你 személyes névmással szólítják meg egymást. A tegezést és magázást nem ismerik, de a nǐ helyett gyakran a tiszteletteljesebb nín 您 szót használják. Ez utóbbi leginkább a mi „ön” szavunkra hasonlít, idősebb vagy rangban magasabban álló emberekhez szólunk így, vagy azokhoz, akiket udvariasságból meg akarunk tisztelni. Egyenrangú felek, még ha nem ismerik is egymást – tehát olyan helyzetben, amikor mi magázódnánk – általában a nǐ-t használják.

A keresztnevükön a kínaiak jóval ritkábban szólítják egymást, mint mi. A szülők a gyerekeiket egy külön e célra adott gyerekkori néven hívják. A barátok, ismerősök sokszor használnak beceneveket egymás között. A leggyakoribb a xiǎo 小 („kicsi”), illetve a lǎo 老 („öreg”) előtag alkalmazása a vezetéknév előtt.

A környezetünkben lévő fiatalabb, alacsonyabb rangú vagy akár velünk egy szinten álló ismerőseinket szólíthatjuk például Xiǎo Wáng-nak小王 („Kis Wang”), Xiǎo Lǐ-nek 小李 („Kis Li”) vagy Xiǎo Zhāngnak 小张 („Kis Zhang”); az idősebbeknek, tekintélyesebbeknek kijár a Lǎo Wáng 老王 („Öreg Wang”), Lǎo Lǐ 老李 („Öreg Li”) vagy Lǎo Zhāng 张 („Öreg Zhang”) elnevezés. Ez utóbbi egyáltalán nem azt jelenti, hogy az illető tényleg idős.
Munkahelyen, hivatalos viszonyokban, ismeretlenekkel szemben gyakori a xiānsheng 先生 („úr”) és nǚshì 女士 („hölgy”) megszólítás, illetve ezek kombinálása a vezetéknévvel: Lín xiānsheng 林先生 („Lin úr”), Liú nǚshì 刘女士 („Liu úrhölgy”) stb.

Talán a legáltalánosabb a vezetéknév + pozíció megszólítás: Wáng lǎoshī 王老师 („Wang tanár úr/tanárnő”), Chén jìnglǐ 陈经理 („Chen igazgató úr”), Yáng lǎobǎn 杨老板 („Yang főnök úr”) stb.

Az ókori Kínában a 好 legkorábbi írott változata az volt, amely egy földön térdelő, gyermekét átkaroló asszonyt ábrázolt:

Az ősi kínai társadalomban az, hogy az asszonyok gyermekeket szülnek és nevelnek, természetesen a legjobb dolgok közé tartozott.

Később a 好 jelentésének a magyarázatához hozzáfűzték még, hogy az írásjegy felfogható egy egymást szerető férfi és nő ábrázolásának is, ami szintén jót, boldogságot jelent.